Selejtezem a régi papirokat, és elém került egy kézzel irt iromány még régről, amikor kicsi Katám még általánosba járt Panaszkodott, és én akkor mérgemben leirtam, amit mesélt:
Nem tudtam az osztást,és (Zsóka néni) elkezdett kiabálni velem. Orditott velem. Mindenkivel ezt csinálja, ha mérges. Rángatta a kezemet: "A zselé elveszi az agyadat!" meg "Mi leszel, ha nagy leszel? Mástól nem kéregethetsz kaját meg ruhát!" meg "Olyan akarsz lenni, mint Totya, olyan hülye?" és "Lecsapom a fejed, hogy elrepül, ha nem mondod rendesen a feladatot". Valamikor év közben a menzán leette Kata a ruháját: "Hozhattál volna váltóruhát, ha nem tudsz rendesen enni!"
(Zselé: akkoriban tetű járványok voltak, Kata hajában is megjelentek a serkék. Sűrű, hosszú haja volt, nem tudtam tökéletesen kiszedegetni belőle, végül egészen rövidre levágtam. Utált is érte. Cserébe megengedtem neki, hogy zselézze a haját, ha már ennyire rövid.)
Totya a középső gyerekem, Jó fejű, érdeklődő volt gyereknek is, csak hát dislexiás. Mindent hallásra megtanult, csak irni, olvasni ne kelljen. És mivel nem irt, nem olvasott, nem segitséget kapott, hanem lehülyézték.
Nem tartoztunk a város jól menő családjaihoz, ráadásul több gyerekünk volt az átlagnál, igy a tanárok pillanatok alatt ránk sütötték, hogy nyomorultak vagyunk. Nem segitettek, ezt nem is kértem, hanem csak itélkeztek. Gyűlöltem, amikor hangoztatták, hogy amilyen a mosdó olyan a törölköző.)
Folytatom a jegyzetem másolását:
Ha annyi tisztelettel, emberséggel lenne Zsóka néni minden gyerekkel, mint F.Fruzsival, ilyen probléma nem lett volna.
Kérdeztem, de hát mi van azzal az osztással? Azt felelte: hiányoztam, amikor az osztást tanultuk. Zsóka néni másodjára is elmagyarázta az osztálynak, azon már ott voltam, de nem értettem. Nem tudtam, hogy hogyan kell "visszaszorozni". A többiektől néztem le, hogy hogyan kell. Amikor én mentem ki, meg voltam rémülve. Amikor megkaptam a feladatot, azt gondoltam, ez mégis könnyű, és tudtam a megoldási tervet, hogy na, ezt igy kell. Zsóka néni elmondatta velem a feladatot újra, és ez megzavart, aztán elkezdett velem kiabálni, mert mérges lett, hogy nem tudok visszaszorozni. Csendben maradtam, nem szóltam vissza.
Megkérdeztem Ancsát is, akivel egy osztályba jártak, hogy mi volt ez. Ancsa azt mondta, hogy a tanárnő kihivta Katát felelni, aztán elkezdett vele szemétkedni. (?) Hát hogy szivatta Katát. Őt is szokta szivatni régebben a haja miatt, hogy hosszú és nincs összefogva
Végül bementem az iskolába, megkerestem Zsóka nénit azzal, hogy hallom, gond van Katával. Elkezdett szabadkozni, majd magyarázkodni, közben fokozatosan emelte a hangját, Kata meg, ahogy emelkedett a hangerő, egyre jobban bújt hozzám. Mondtam, hogy értem én, értek mindent, csak azt az egyet nem, hogy hogy került szóba a zselé? Egy korombeli tanárban, aki annak idején, ahogy én is, énekelte, hogy "az ész a fontos, nem a haj", hogy merül fel, hogy kritizálja bárki haját? Ráadásul nem is hosszú a haja, épp csak zselézte. Meg hogy: Kata nincs szokva ahhoz, hogy kiabáljanak vele, látja, most is hogy bújik hozzám, ahogy emelkedik a hangerő? Biztos, hogy jó módszer üvöltözni kicsi gyerekekkel?
Következő évben Zsóka néni nem tanitott Kata iskolájában, elment magától.
