Kezdeti törekvéseim 3/1

Röviden beszámolok ezekről a rendkívüli tapasztalatokról. Egyrészt, mert úgy gondolom, hogy a diákokat érdekelni fogják a lelki és egészségügyi vonatkozások, és azért is, mert mentális fejlődésem és az ezt követő munkáim ennek az agóniának  köszönhetőek. Elengedhetetlen azonban azoknak a körülményeknek és feltételeknek az ismerete is, amelyek megelőzték, és részben meg is magyarázzák ezt.

Gyermekkorom óta kénytelen vagyok koncentrálni magamra.  Nagyon szenvedtem ettől, de mai eszemmel mar úgy latom, hogy mindez igazából áldás számomra, mert megtanított arra, hogy úgy tekintsek a befelé fordulásra, mint az életben maradás egyik eszközére, és mint céljaim elérésének egyik módjára. A tevékenységi kényszer és a benyomások szakadatlan áradata, amelyek a megismerés átjáróin keresztül folyamatosan árasztják el tudatunkat, több okból is kockázatossá teszik a modern életet. A legtöbb embert annyira magával ragadja a külvilág dolgairól való gondolkodás, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják mindazt, ami belül zajlik.

Milliók korai halála elsődlegesen erre az okra vezethető vissza. Még a körültekintő emberek között is gyakori hiba, hogy bár kerülik a képzelgést, ugyanakkor figyelmen kívül hagyják a valódi veszélyeket is. Ami pedig egy emberre igaz, az többé kevésbé igaz az emberiség egészére is.  Vegyük például az alkohol tilalmat.  Ami most ebben az országban zajlik az alkoholfogyasztás megszüntetése érdekében, az durva, sőt alkotmányellenes.  Ugyanakkor a kávé, tea, cigaretta, rágógumi és egyéb stimulánsok fogyasztása elfogadott még a tizenévesek tekinteteben is, pedig ezek legalább ilyen veszélyesek a nemzet egészére nézve, ha figyelembe vesszük, hogy mennyien hódolnak rendszeresen ezeknek a szenvedélyeknek. Például Bécsben, a kávéivók hazájában eltöltött diákéveim alatt, az újságokban megjelent nyilvános nekrológok adataiból azt láttam, hogy a szívroham következtében bekövetkezett halálesetek száma az összes haláleset közel 67 százaléka volt.  Valószínűleg hasonló megfigyeléseket lehetne tenni azokban a városokban is, ahol a teafogyasztás a legelterjedtebb. Ezek a finom italok felpörgetik, és kifárasztják az agy finom rostjait.  Ráadásul az artériás keringésre is komoly veszélyt jelentenek. Óvatosan kellene velük élni, mivel a hatásuk lassú és észrevehetetlen. A dohányzás elősegíti a könnyű és kellemes gondolatokat, ugyanakkor csökkenti a gondolkodás és az összpontosítás intenzitását, ami pedig szükséges az intellektus mindenféle eredeti és hatékony erőfeszítéséhez. A rágógumi jó dolog egy rövid ideig, de hosszú távon kiszárítja a mirigyrendszert, és  ezzel helyrehozhatatlan károkat okoz, arról nem is beszélve, hogy mennyire undorító látvány. Az alkohol kis mertekben frissít, de ha nagyobb mennyiségben szívódik fel, mar mérgező. Teljesen lényegtelen, hogy ez kívülről whisky formájában kerül a szervezetbe, vagy belül, a gyomorban levő cukorból erjed. Nem szabad viszont figyelmen kívül hagynunk, hogy ezek mind a kiválasztódás eszközei, melyek segítik a természetet abban, hogy fenntartsa a legalkalmasabb fennmaradásáról szóló szigorú de igazságos törvényt.  A buzgó reformerek figyelembe vehetnék végre az ember eredendő gyarlóságát, amitől a "laissez-faire" sokkal kívánatosabb számunkra, mint az erőkifejtést igénylő ellenállás.

Az az igazság, hogy szükségünk van stimulánsokra ahhoz, hogy a jelenlegi életkörülményeink között a legjobbat hozzuk ki magunkból, ugyanakkor mérsékletet és önfegyelmet kell gyakorolnunk étvágyunk és hajlamaink felett minden tekintetben. Ezt teszem án is sok éve, hogy mind fizikailag, mind szellemileg fiatal maradjak.  Az absztinencia nem volt mindig kedvemre való, de a jelenlegi, elfogadhatóbb életmódomnak bőséges jutalma van. Abban a reményben, hogy néhányukat átformálhatok a saját képemre, vagy hogy legalább megfogadjak a gondolataimat, felsorolok egy-két példát.

Nem régen történt. Épp a szállodámba igyekeztem vissza. Igen hideg éjszaka volt. Csúszós volt a járda, és sehol nem volt egy taxi. Fél háztömbbel mögöttem jött egy másik ember, érthető módon épp olyan türelmetlenül igyekezett fedél alá jutni, mint én. A lábaim egyszerre csak a levegőbe emelkedtek. Ugyanabban a pillanatban egy villanás futott át az agyamon, az idegek reagáltak, a izmok válaszoltak rá, és én 180 fokos fordulatot véve a tenyereimre estem. Folytattam a sétámat, mintha mi sem történt volna, amikor az idegen utolért. `Mennyi idős maga?` kérdezte és gyanakodva végigmert.  `Ötvenkilenc` válaszoltam. `Miért?` `Nos - felelte o - mácskát mar láttam így esni, de embert meg nem.` 

Egy hónappal ezelőtt elmentem új szemüveget csináltatni. A szemész elvégezte rajtam a szokásos vizsgalatokat. Hitetlenkedve nézett rám, amikor a legapróbb betűket is el tudtam olvasni a megadott távolságból. Amikor elárultam neki, hogy most múltam hatvan, megdöbbent.  Barátaim gyakran mondjak, hogy az öltönyeim úgy állnak rajtam, mint a kesztyű, de azt nem tudjak, hogy minden öltönyöm a 35 evvel ezelőtti méretemre készül.  Ez alatt az idő alatt a testsulyom egy fontot  sem változott.

Ha mar itt tartunk, elmondanék egy mulatságos történetet. 1885-ben egyik este  Mr.Edison, Edward H. Johnson az Edison Világító Társaság elnöke, Mr.Batchellor, az üzem vezetője, és én beléptünk egy kisebb területre, a 65. Avenuen, ahol a vállalat irodái voltak.  Valaki javasolta, hogy saccoljunk meg súlyokat. Engem arra ösztönöztek, hogy álljak mérlegre.  Edison végigmert és azt mondta: `Tesla súlya egy uncia híján 152 font `, Meglehetősen jól  tippelt. Pontosan 142 font (64,5 kg) volt a sulyom, és ez a mai napig  semmit nem változott. Odasúgtam Mr.Johnsonnak: `Hogy lehet, hogy Mr.Edison ilyen jól meg tudta becsülni a súlyomat?` `Nos` mondta, és lehalkította a hangját` bizalmasan elárulom Önnek, de nem mondhatja el senkinek. Sokáig egy chicagói vágóhídon dolgozott, naponta több száz disznót kellett lemérnie. Hát ezert.` Barátom, a tiszteletreméltó Chauncey M. Depew  szokott mesélni egy angolról, akinek egy alkalommal elmondott egy jó sztorit. Az angol érdeklődve hallgatta, de csak egy evvel később nevette el magát.  Őszintén bevallom, nekem ennél jóval több idő kellett, hogy igazan hálás legyek Johnsonnak ezért a viccért.